A tudatos mesélés előnyeit nehezen lehet túlbecsülni. A mese mintát ad a világ dolgairól, megmutatja, hogyan működnek a dolgok, milyen viselkedési repertoárral lehet reagálni egy-egy eseményre. Beavatja hallgatóit az ok-okozati viszonyok bonyolultságába, megismertetve őket a különféle motivációkkal. A gyerekek a mesehallgatás során észrevétlenül sajátítanak el olyan „kategóriákat”, mint hogy milyen a fizikai törvényeken nyugvó oksági következmény (pl. a gyenge anyagból épített házacskát még egy farkas is el tudja fújni), milyen az érzelmi motiváció (amikor valaki azért enged valaki más kérésének, mert az illedelmesen szólt hozzá, a klasszikus „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál” jó példa erre), vagy milyen az intellektuális számítás (amikor egy király azért állítja lehetetlen próbák elé a legényeket, hogy ne kelljen férjhez adni egyetlen leányát), és milyenek a varázslat törvényei (persze a gyerekek erről tudják a legtöbbet). A meseolvasással a kicsik lassanként azt is megtanulják, hogy mi az igazi élet része, és mi az, ami csak a mesében fordulhat elő. De nem csak elméjük fejlődik. Érzelmeik is átalakuláson mennek keresztül. Ha egy biztonságot adó felnőtt tolmácsolja a mesét, a borzasztó is elfogadható, főképp, ha jó a vége, ha a helyzet és konfliktus végül feloldódik, vagy ha van menekvés a kutyaszorítókból. Még örömük és bánatuk nyelvi kifejezését is többnyire a mesékből tanulják.

Hogy mennyire foglalkoztatják őket a mesékből tanult információk, azt mindannyian megfigyelhetjük. A gyerekek óvodás kortól kezdődően sokszor vezetés nélkül is feldolgozzák a meséket, lerajzolják a hősöket, vagy szerepjátékként előadják, ha sikerül kiosztaniuk egymás között a szerepeket, de még az egyedül játszó gyerek is „dramatizálja” a hallottakat: játékokat vagy maga készítette figurákat beszéltet. E szerepelsajátításokkal árnyalódik személyisége.

Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy milyen meséket adunk gyermekeink kezébe. Mert ez lesz az alapanyag. Amit ma megtanulnak, azt már holnap alkalmazzák. Egy rosszul megválasztott mese nem csak álmatlan éjszakákat okozhat az egész családnak, de olyan szokások megjelenését is generálhatja, amelynek „levetkőzéséért” aztán majd hónapokat kell dolgoznunk. Hiába élünk rohanó világban. Ha a mesék megválasztásánál spórolunk az időnkkel, később fizetünk rá. Hosszú távon akkor takarítunk meg időt magunknak, amit aztán barátaink körben vagy a gyermekünkkel tölthetünk, ha tudatosan választunk. Szerencsénkre már több kiadó is felismerte ennek szükségességét, és könyveiket jelzésekkel látták el, hogy a vásárlók véletlenül se vigyenek haza „zsákbamacskát”.

Az ALMA Egyesület − ezekhez a törekvésekhez hasonlóan − a tudatos mesélést, a gyerekek életkorának megfelelő információk kiválasztását mindennél fontosabbnak tartja. Szakemberei pontosan látják, hogy azok az ingerek, amelyek a gyerekeket érik minden nap, hogyan határozzák meg a későbbi éveket. Épp ezért választották szlogenül, hogy: a „MesÉLJEN ma a holnapért!”. Ha elfogadjuk az ALMA Egyesület segítő kezét, akkor a szakemberek leveszik vállunkról a terhet, és segítenek megtalálni az ideális könyvet, hiszen az Egyesület:

− olyan meséket szerkeszt, melyek a bemutatott családmodellen keresztül erősítik a felnőtt (szülő)-gyermek közötti bizalmi kapcsolatot;

− az életkori sajátosságokat és igényeket figyelembe véve ad ki nevelő célzatú meséket oly módon, hogy leendő mesesorozatának darabjai több korosztályt céloznak meg, a gyerekek kognitív képességeit és érzelmi intelligenciáját mindig az adott életkornak megfelelően fejlesztve; a fejlesztési program (a könyveken keresztül) egymásra épül;

Az Egyesület kiadványai tehát biztosítják, hogy a gyermekek érzelmi intelligenciája ne esetlegesen, de pedagógus szakemberek tapasztalatait figyelembe véve fejlődhessen, s mindezt szinte „láthatatlanul”, az esti meseolvasás ideje alatt.

Szülőként felelősek vagyunk döntéseinkért, akárcsak a mesehősök. De mint a mesehősök, mi is megválaszthatjuk, hogy a válaszúton melyik irányba indulunk el, hogy elfogadjuk-e segítőinktől a valóban segítő kezet, vagy inkább másokra hallgatunk.

Ezért aztán minden tudatos szülő számára van egy (vagy inkább három) jó hírünk:

 A program első mesekönyvét már írja a kiválasztott szerző, akit bonyolult pályáztatás, több körös zsűrizés után találtunk meg; és az illusztrátor is bőszen rajzol.

A jövő héten pedig betekinthetünk a műhelytitkokba!