Korábbi meseválasztási tanácsaink a kiscsoportos korra vonatkoztak. Mai írásunk a középsősök mese- és szövegértésének jellegzetességeibe ad betekintést.

A kiscsoportos korhoz képest a legnagyobb változás, hogy 4–5 éves korra megerősödik a gyermekekben az oksági összefüggések megértésének igénye. Ez a fejlődés azért igazán látványos, mert − az oksági fogalmak (ok-okozati viszonyok) iránti érdeklődéssel együtt − előtérbe kerül az időbeliséget érintő, előbb-utóbb relációk számbavételének „késztetése” is. A gyermekeket érdekelni kezdi az idő múlása, és ez homályosan bár, de már összefügg számukra az oksággal. Felfedezik, hogy többet tudnak, mint korábban, és ennek köze van az időhöz és tapasztalataikhoz. A maguk módján reflektálni kezdenek arra, hogy amíg kicsik voltak, ezt és azt nem tudták megcsinálni, most viszont már képesek rá. Észreveszik például, hogy az évszakok váltakozása kihat az öltözködésre, a tevékenységek megválasztására, stb. Észlelik, hogy a viselkedésüknek következményei vannak: hol szeretnek játszani velük a többiek, hol nem, és ebben kezdik felfedezni a mintázatot. Megértésre és a jelenségek átlátására törekszenek. Kezdetét veszi a „miért?”, és a „mi történik akkor, ha..?” korszaka. Mint a tudósok, folyamatosan és tudatosan tesztelik környezetüket, hogy egy-egy cselekedetüknek tényleg az lesz-e a következménye, amit feltételeznek. Az okozatok „számbavétele” után aztán bizonyos feltételezéseik vélekedéssé és tudássá alakulnak, másokat pedig elvetnek. A folyamat szülői oldalról sokszor idegőrlőnek tűnik, mert egy-egy helyzetet akár százszor is modellez a kis „tudós”, de a gyerekek számára ez nélkülözhetetlen: a világ így válik biztonságos, megismerhető hellyé.

A folyamat mögött több fejlődési részolyamat húzódik meg.

1. Középsős korban a gyermekek immár hosszabban képesek figyelmüket egyetlen dologra irányítani (a körülöttük végbemenő oksági és időbeli változásokat is ezért észlelik).
2. Ahogy figyelmük terjedelme bővül, úgy koncentrációs készségük is javul.
3. Lassan kialakul a szándékos emlékezet. A helyzetekhez kötődő emlékeket felváltják a verbális emlékek. De még a verbális emlékezet esetében sem tűnik el teljesen a közvetlen szemlélethez kötődés (pl. a mesekönyv képei idézik fel, hogy milyen szöveg szerepel ugyanazon az oldalon). A szövegek memorizálása döntően még spontán, a játéktevékenység része, de már a szándékos memorizálást is megfigyelhetjük (amikor pl. idegen nyelvű dalszöveget, vagy az utcán halott szófordulatokat ismételgetnek).

A 4–5 éves korú gyermekek beszédtevékenységében is többféle változás figyelhető meg.

1. Az igék és a főnevek mellett ekkortájt jelennek meg a melléknevek, a határozószók, a módosítószók és a kötőszók is. Ezek használatában a középsősök még sokszor bizonytalanok, és következetlenül használják őket ismereteik megfogalmazására.
2. Mondatalkotásukra továbbra is az egyszerű, a tő- és a bővített mondatok használata jellemző. Az összetett mondatok közül a mellérendelő mondatok dominálnak (épp az oksági és időbeli viszonyok átlátása készteti őket ezek döntő használatára), de a gondolkodás fejlődésével párhuzamosan már megjelennek az egyszerűbb alárendelő mondatok is (többségében a tárgyi alárendelők, pl. az „azt gondoltam, hogy...”, azt álmodtam, hogy...”; az okhatározóiak: „Azért mondtam, mert...”, „Ezt választottam, mert...”; a célhatározóiak: „Azért így színeztem ki, hogy...”).

Mindezekből a változásokból az következik, hogy − a 4-5 éves gyermekek érdeklődésének megfelelően − ebben az életkorban a többfázisú, terjedelmesebb mesék és a fordulatokban bővelkedő mesék a megfelelőek. Az állat- és tündérvilágban játszódó mesék mellett a gyerekek egyre nyitottabbak lesznek a mindennapi környezetben játszódó, valóságos foglalkozásokat és élethelyzeteket bemutató történetekre. Ezért könnyen előfordulhat, hogy a gyerekek által olyannyira kedvelt mesék a felnőttek számára unalmasak. Egy-egy életszerű kérdés vagy konfliktus azonban (pl. egy barátság próbatétele; vagy: anya beteg, és hogyan készül el akkor az ebéd?; vagy: közeledik a tél, és a kis állatnak még nincs téli szállása, vajon ki engedi be magához?) a gyerekek számára annyira izgalmassá teheti a mindennapi élethelyzetet, hogy képesek újra és újra meghallgatni ugyanazt a mesét.

Ezért, ha 4-5 éveseknek keresünk könyvet, akkor arra figyeljünk, hogy

(1) a mondatokat ne bonyolítsa túl a szerző, és

(2) a mesének pedig vagy igazán izgalmas történetfűzése legyen, vagy

(3) ha a történet számunkra mindennapinak tűnik, érzelmileg akkor is tartalmazzon elég impulzust, azaz a karakterek között létezzen valami megoldandó konfliktus vagy legalább „gubanc”, ami a mese végére szépen el- és kisimul. És arról se feledkezzünk meg, ami a legfontosabb:

(4) minden gyerek más, és más az erőssége. Lehet, hogy négyévesként úgy ért egy szöveget, mint egy 3 vagy egy 6 éves. De az is lehet, hogy már egyéni ízlése van, és csak bizonyos típusú meséket kedvel.

Bárhogy is van, adjunk a gyermek kezébe jó mesekönyveket! A jól strukturált mese kulcsot ad a világhoz, az érzelmekhez, de még az önkifejezéshez is. Rajtunk is múlik, hogy milyen lesz a holnap. MesÉLJünk ma a holnapért!

Győri Orsolya,
ALMA-blogger