Az 5–7 éves kor (nagycsoportosok) szöveg- és meseértéséről

Az 5–7 éves korú gyermekek, akárcsak a középsősök, továbbra is lázasan kutatják a jelenségek okait. Az oksági kapcsolatokat már a maguk valóságosságában ismerik fel (nem alkotnak mágikus relációkat, pl. hogy „rosszat álmodom, ha sötétben alszom el”). Ismereteik bővülésével és rendszerezésével gondolkodásuk is egyre elvontabbá válik.

Verbális és a produktív képzeletük fejlett, azaz szinte mindent el tudnak mesélni, amit elképzelnek. Nem ütköznek nyelvi akadályokba, a szavakat magabiztosan használják. Beszédtevékenységük szinte teljesen kiforrott. Beszédészlelésük, beszédmegértésük és beszédprodukciójuk egyre jobban közelít az iskolai elvárásokhoz.

Szókincsüket megfigyelve szembe tűnő, hogy most már minden szófajt magabiztosan használnak. Az alárendelő mondatokkal immár ugyanúgy megbirkóznak, mint a mellérendelőkkel.

Épp e radikális fejlődésnek köszönhető, hogy ez az életkor a mesehallgatás és a mesetudat formálódásának legszenzitívebb időszaka.

Meseválasztáskor, szülőként, már nem kell annyira a nyelvi bonyolultságra figyelnünk, mint korábban. Ugyanis nagycsoportos korban a gyerekek már nem ütköznek nyelvi (szókincsbeli vagy mondattani) akadályokba, és mindenféle mesét megértenek.

Van azonban néhány mese-jellemző, amire jó figyelnünk, ha azt szeretnénk, hogy gyermekünket maradéktalanul lekösse a mese.

1. A nagycsoportos gyerekek továbbra is szeretik a kihívásokat. Ezért figyelmük a terjedelmesebb, cselekményes novellisztikus mesék és a − bonyolult elágazásokat tartalmazó − tündérmesék felé fordul. Ennek a korosztálynak már bátran mutathatunk csali- és tréfás meséket, de hazugmeséket is (például: Ilók és Mihók; A rátóti csikótojás; A megszámlálhatatlan sok juh). A gyerekek meglepődést keresnek, és már értik a tréfát. A szándékosan félrevezető, ármánykodó hősök jellemét ennyi idősen a gyerekek már magabiztosan felismerik, és várják is a gonoszok megbűnhődését.

2. A gyermek számára az igazi élményt ebben a korban a fordulatok jelentik. Nagycsoportosként felismerik (és spontán történetmondásukban már alkalmazzák is) az alapvető meseszerkezeteket, és az okoz számukra örömöt, hogy az előre sejthető fejleményekhez milyen kacskaringókon keresztül jut el a főhős. Minél több szövevényen kell átverekednie magát a szereplőnek, és minél konstruktívabban old meg problémákat, a mesét hallgató gyerek annál többet tanul a meséből (szociális viselkedési modelleket kap, megismerkedik csel-fajtákkal, megtapasztalja, hogy az akadályok legyőzhetők, stb.)

3. Mivel már a mesehallgatás során nem nyelvi kihívásokkal küzdenek meg a gyerekek, hanem figyelmük a történetre és a hősökre fókuszál, ezért meseválasztásnál érdemes odafigyelnünk a történetre és a hősökre. Sok időt és energiát spórolunk meg magunknak, ha elolvassuk a borítót, tájékoztatást kérünk az eladótól, és belelapozunk a kötetbe.

Még szerencsésebb, ha néhány kérdést tisztázunk vásárlás előtt. Szeretnénk, ha gyermekünk hasonló helyzetekben hasonlóan viselkedne? Minden, a mesében szereplő tartalmi elem „biztonságos” a gyerek számára? Szükséges ezt nagycsoportosként megtudnia? (Külföldi mintára sok, „kényes” kérdés tematizálódik a magyar gyerekirodalomban.) El tudja helyezni ezeket az információkat a saját világában? Ha zavarba jön egy-egy elemtől, kitől fog tanácsot kérni, ki igazítja majd el? Mit fogunk neki mondani?