A kiscsoportos kor (3–4 éves kor) meséi

Meseválasztáskor tekintetbe kell vennünk gyermekünk életkori sajátosságait. Ha nem így teszünk, ne lepődjünk meg rajta, hogy nem köti le a gyermeket a mese, és figyelme minduntalan elkalandozik.

E választáshoz nyújt segítséget rövid összefoglalónk, amelyben ma a kiscsoportosok számára ideális mesék sajátosságait gyűjtöttük össze.

A 3–4 éves gyermek gondolkodása alapvetően még cselekvéshez kötött. A kiscsoportosok megismerő tevékenységében még jelentős a nyelvileg kísért mozgásos tapasztalás. A térbeli viszonyok és az időmeghatározások használatára a bizonytalanság a jellemző, így a 3−4 évesek emlékezete cselekvésbe ágyazott (arra inkább emlékszik, hogy mit csinált már itt vagy ott, de hogy ez pontosan merre is volt, és mikor, arra kevésbé). Szókincsük terjedelmi korlátai sokszor megnehezítik számukra a bonyolultabb és hosszabb terjedelmű mesék megértését, élvezését.

Ezért ha kiscsoportosok számára választunk mesét, az alábbiakra figyeljünk:

1. Ehhez a korosztályhoz az egyszerű szerkesztésű, rövidebb állat- és novellamesék állnak közel, ahol könnyen átlátható, hogy ki a főhős, és néhány mondatban elmesélhető az egész cselekmény. Ezeken kívül a könnyen megjegyezhető, ismétlődő szövegrészeket tartalmazó lánc-, halmozó- és mondókamesék a legkedveltebbek. A gyerekek a verses meséket is szívesen hallgatják e korban. Nyelvi memóriájuk lehetővé teszi számukra, hogy rövid, verses szövegeket még akkor is megjegyezzenek fejből, ha az egyes részek jelentését nem értik meg teljesen. (Ezeket a nem értéseket és félreértéseket mindig tetten érhetjük, ha megfigyeljük, hogy gyermekünk hol „írta” vagy értelmezte át a maga módján a szöveget.)

2. Ebben az életkorban az érdeklődést ébren tartó cselekményes, párbeszédekkel tarkított mesék bizonyulnak a leghasznosabbaknak. A párbeszédek az érzelmi azonosulás módjait mutatják be a kiscsoportosok számára. Különösen akkor hatásosak ezek, és akkor épülnek be jól a gyermek emlékezetébe és viselkedési repertoárjába, ha a mese olvasója a különböző szereplőket más-más hangon, dramatizálva szólaltatja meg. A kicsik ezekből a párbeszédpanelekből alakítják ki első komolyabb én-közléseiket, amikor érzéseiknek hangot akarnak adni. Némelyik megnyilatkozásuk természetesen sutára sikerülhet. Ne lepődjünk meg, és ne nevessünk rajtuk, ha kedvenc mesehőseik − sokszor nagyon oda nem illő − szavaival fejezik ki érzéseiket; inkább adjunk nekik segítséget: keressünk olyan meséket, amelyeknek szereplői mindennapi érzéseiket a lehető legegyszerűbb módon fogalmazzák meg.

3. Nyelvi sajátosságok tekintetében a mese kiválasztásakor arra figyeljünk, hogy míg a fokozó szavak, szófordulatok és a ritmikus ismétlődések a 3−4 évesek számára könnyen értelmezhetők, addig a bonyolult mondatokkal adódhatnak gondok, aminek legszembetűnőbb jele, hogy a kicsik figyelme minduntalan elkalandozik.

A kiscsoportosok számára a tő-, és bővített mondatokban írt mesék a megfelelőek. De a mellérendelő mondatokkal tarkított meséket is megértik, sőt, oksági fogalmaik ezek segítségével alakulnak ki. Azonban az alárendelő mondatokkal mesélő szövegek még komoly akadályt képeznek számukra.

Reméljük, hasznosnak bizonyult áttekintésünk!